A Szilicei-fennsík

Szilicei-fennsík

A Szilicei-fennsík (Silická planina) a legnagyobb a Szlovák Karszt fennsíkaji közül, kiterjedése mintegy 150 km² és délen terül el. Két ország, Szlovákia és Magyarország területén található. Felszínét mészkőfennsík alkotja. A fennsík viszonylag erdőtlen, csupasz síkság. A Szilicei-fennsík a geomorfológiai tagoltsűg értelmében a Szlovák Érchegység területéhez, azon belül a Szlovák Karszthoz tartozik és része a Belső Nyugati Kárpátoknak.
A Pelsőci-fennsíktól nyugaton a Sajó völgye választja el, az Alsó-hegy fennsíktól pedig a Torna patak. Délen a Rima-medence határolja, északról pedig meredek domboldal választja el a Rozsnyói-katlantól. Keleti határát az Almási nyereg képezi, amelset Szoroskőnek is neveznek. A fennsíkot világos triászkori mészkő alkotja. A legmagasabb csúcsok északon találhatók: Kis-hegy (679 m) és a Drieňovec (676 m), innen fokozatosan csökken az összmagasság egészen 450 méterig, a Domicai barlang területén.
Egy másik jelentős csúcs a Leánykő (660 m.n.m.). A csúcsról megcsodálhatjuk a Szlovák Karsztra és a Rozsnyói-hegységre nyíló panorámát. A Szilicei-fennsík északnyugati szélén, Berzéte felett magasodnak a messziről is látható Berzétei sziklák. A Szilicei-fennsík tulajdonképpen rendelkezik a jellegzetesen karsztos és részben fluviokarsztos domborzattal is. Itt található a legtöbb karsztképződmény a Szlovák Karszt fennsíkjai közül.
A leginkább vonzó látnivalók a szilicei barlangok és szakadékok. Összesen 17 barlang és 14 szakadék került feltárásra eddig. A barlangok közül a legismertebb a Szilice-jégbarlang (Silická ľadnica), a Gombaszögi-barlang (Gombasecká jaskyňa), a Pelsőcardói -barlang (Ardovská jaskyňa), a Majko- barlang (Májkova jaskyňa) a Milada, a Körtvélyesi-barlang (Hrušovská jaskyňa) és a Domicai-barlang. A Domicai, Kraszanhorkai és a Gömbaszogi barlangok látogathatók. A Bába-lyuk (Babská diera) egy 46 méter hosszú függőleges barlangszakadék és a kyjaticei ősember kultikus rituáléinak színhelye. Ezenkívül itt található még a Szlovék Karszt legmélyebb szakadéka - a Barázda 180 m, a Kis Vasszakadék (Malá železná priepasť) 142 m és a Veľká Bukova 141 m.
Kecső, Szilice és Szádvárborsa környékén viszonylag nagy kiterjedésű, lecsupaszított fennsík-szeletek teszik egyedivé a tájképet. Kevésbé jellegzetese karsztképződmények a felszíni tavak.

Pelsőc

Pelsőc (Plešivec) a Rozsnyói-járás egyik települése, a Sajó folyó és a Csetnek patak összefolyásánál fekszik. Délnyugatról a Szlovák Karszt Nemzeti Park kapuja, amely a Pelsőci-fennsíkkal kezdődik. Erről a kopár meredek fennsíkról kapta szláv eredetű nevét a község.
Az eredetileg középkori kisváros a nemes Bebek-nemzetség székhelye volt, akik várat és templomot építettek itt. A gótikus templom különlegesfresküival ma a református egyház szogálatában áll. A várból csupán egy mintegy 6 m magas falrész maradt meg.
A község ma fontos közúti ls vasúti csomópont, a régió közigazgatási és kulturális központja.
A község környékén különféle érdekességeket is találunk, mint pl. a víznyelőket, szakadékot, forrást, barlangokat, értékes növényeket és állatokat. A Pelsőci-fennsík legismertebb szakadékai a Csengő-lyuk (Zvonivá jama) és a Vaddisznó-zsomboly (Diviačia priepasť).

Hosszúszó

Hosszúszó (Dlhá Ves) község a Szlovák Karszt Nemzeti Park déli részén található, a Szilicei-fennsík mészkőplatójának délnyugati szélén, egészen a Hosszúszói zsákvölgyben, a magyar határtól 3 km-re, a világhírű Domicai-barlang közelében. A község mellett található az Aggtelek - Domica nemzetközi határátkelőhely. A dombos határt északkeleten tölgyesek és cserjék fedik.
A község neve fokozatosan alakult ki a Horuati, Hoziwzo, Wziuzow, Hosúsow, Hosúsovo szavakból a mai Hosszúszóvá. A Kacsics-család , majd a 16. század közepéig a Bejei-család birtokolta. A 14. században vámkapu volt itt a Tornára vezető úton. A községet 1938-45 között Magyarországhoz csatolták.
Ma is találunk itt jó állapotban lévő hagyományos gömöri parasztházakat a 20. század elejéről és a 19. század végéről.
A községben rendszeresen szerveznek kulturális és közösségi eseményeket, ápolják a hagyományos kézművességet. A népi hagyományos foglalkozások közül ma is él a faszénégetés, szövés, csipkeverés, üvegfestés.

Domicai-barlang

A Domicai-barlang a Szlovák Karszt Nemzeti Park legismertebb és leghosszabb barlangja. A Szilicei-fennsíkon található a Domica központban, nem messze Kecső és Hosszúszó községektől.
A jelentős geomorfológiai értékek mellett a különösen ritka régészeti leletek miatt érdemel figyelmet, rendkívül gazdag szintercsúcsokban és dobokban, illetve különféle denevérfajok lakóhelye is.Nem kevesebb, mint 16 fajta denevér él a barlangban, számuk mintegy 1500. A barlang a szilicei lemezt alkotó mezozoikumi, közép-triászbeli világos, wetterstein-féle mészkövekben alakult ki, tektonikus zavarok következtében, a földfelszín alatti folyók, a Styx és a Domica-patak által kifejtett korrózió és az erózió útján.
A barlangot 1926-ban fedezték fel és 1995-ben, a Szlovák Karszt további barlangjaival együtt felerült az UNESCO Világörökség listájára.
A számtalansztalgmitet és sztalagtitet kialakító cseppkődíszek igazán csodálatosak. Egyedülállóak a sugaras cseppkövek, a sztalagmit-pagodák és a római fürdő stílusát idéző lépcsős vízesések. Ha a földfelszínről elegendő mennyiségű folyadék érkezik, a Styx folyón hajózni is lehet. A sétahajóút 150 m hosszú. A barlang egybekapcsolódik az Ördöglyuk barlanggal, és egy egységet képez a magyarországi Baradla-barlanggal, mintegy 25 km hosszúságban. A Domicai-barlang belső területe 5368 m hosszú, ebből 1315 m látogatható. A benti hőmérséklet 11°C körüli, a páratartalom 98%.
Természetes szépségének köszönhetően a Domicai-barlangot a filmesek is kihasználták, itt forgatták Pavol Dobšinský gyűjtése nyomán a Só c. népmesét.
A parkoló közvetlenül a fogadótér előtt található, mellette tanösvény vezet. A fogadótér belső terében ismeretterjesztő kiállítás is látható. A tömegközlekedés legközelebbi állomása Kecső és Domica (autóbusz). Autóval a következő útvonalat ajánljuk: Rozsnyóról Pelsőcön át DOmica irányába - 25 km, Tornaljáról Pelsőcön át Domica irányába - 25 km.
A barlangséta útvonalának adatai:
Hosszúság: 780 m, 1180 m, 930 m
Időtartam: 45 perc, 60 perc, 60 perc
Válaszható séták: Rövid körút, Hosszú körút (hajózás nélkül), Körút hajóval
Nyitva tartás:
Főszezon (június – augusztus)
Körút hajózás nélkül 9:00 – 16:00
Belépők:
Rövid körút:felnőtt 6 €, diák és nyugdíjas 5 €, gyerekek 3 €
Hosszú körút, körút hajózással: felnőtt 7 €, diák és nyugdíjas 6 €, gyerekek 3,50 €

Kecső

Kecső (Kečovo) község a magyar határ közelében, a Szilicei-fennsík mészkőplatójának déli határán fekszik. A község domborzata dombság-jellegű, felszíni vizek nélküli és kevéssé erdős. A környék gazdag víznyelőkben, szakadékokban és barlangokban. A faluról szóló első írásos emlék a 13. századból származik. A 16. században a török megszállást követően teljesen elnéptelenedett és a 18. században települt be ismét.
A községben korábban mezőgazdasággal, kovácsmesterséggel, állattenyésztéssel, szén-és mészégetéssel foglalkoztak. 1939 és 1945 között a községet Magyarországhoz csatolták.
A község műemlékei közé tartozik a klasszikus stílusban épült evangélikus templom 1820-ból, az Úr Mennybemenetele római katolikus, szintén klasszikus stílusban épült templom a 19. századból, továbbá néhány jó állapotban fennmaradt hagyományos gömöri parasztház.
Védettséget élvez az itt található karrmező, a Maliník-hegy (493) mészköves domboldalában, amely a legnagyobb az egész országban.

Szádvárborsa

Szádvárborsa (Silická Brezová) a Rozsnyói járásban és a Gömöri régióban fekszik, a Szilicei-fennsíkon, amely a Szlovák Karszt NP közepén terül el.
A falu határában talált számos régészeti lelet azt bizonyítja, hogy már az újkőkorszakban éltek itt emberek. A jelenk szerint a halstatti kultúrát követően egészen a középkorig megszakadt a terület folyamatos lakottsága. 1938 és 1945 között a község Magyarországhoz tartozott. A helyi lakosok mezőgazdasággal és állatenyésztéssel foglalkoztak. Az ólombánya nem hozott nagyobb léptékű felvirágzást, a falu számára a múltban és manapság is inkább a vörösmárvány-bányászat jelentős.
A falu környékén különféle érdekes természeti képződmények láthatók, mint pl. a víznyelők, szakadékok, források, barlangok, értékes növény-és állatvilág. Szádvárborsa közigazgatási területéhez további látnivalók is tartoznak: a Királykút Természeti Rezervátum, a Milada-barlang és a Vöröskői zsomboly (Zvonivá priepasť), amelyek az UNESCO Világörökség listájára is felkerültek. A műemlékek sorban említsük meg a 16. századi reneszánsz templomot, ahol a festett, fából készült szószék a 18. századból származik. Ezenkívül számos, jó állapotoban fennmaradt parasztház is található itt a 19. és 20. század fordulójáról. A községben egy korabeli kutat is találunk, amely a mai napig működik.

Pelsőcardó

A község a Szilicei-fennsík nyugati hatéréban fekszik, Rozsnyótól 20 km-re délnyugatra. Az első írásos emlék a 13. század első feléből származik. A községet királyi csőszök alapították egy korábbi településből. 1682-ben lerombolták. Újonnani betelepítésére csak 1740-ben került sor. 1939 és 1945 között Pelsőcardót (Ardovo) Magyarországhoz csatolták. Lakosai a múltban juhtenyésztéssel és szénégetéssel foglalkoztak, a középkorban ólombányák működtek itt.
Pelsőcardót leginkább a Pelsőcardói-barlangról ismert. Ez a barlang nem látogatható, védett természeti műemlék és régészeti lelőhely. A barlangban cseppkődíszek vannak és ritka denevérfajok élőhelye.
A jelentős műemlékek közül emítsük meg az 1788-ban épült evangélikus templomot, amely a falu legmagasabb pontján áll és nemzeti kulturális műemlék. Egy másik fotntos épület a Máté háza parasztház 1852-ből, amely szintén nemzeti kulturális műemlék és a helyi népi építészet példája. Jelenéeg régiségek kiállítása várja itt a látogatókat. Ezen kívül találhatunk még a faluban számos jó állapotoban megmaradt parasztházat.
Megőriztek néhány népi mesterséget, kézművességet is: a faszénégetést, faszerszámok gyártását, nyírfaseprűk és csuhébábok készítését, stb. A legtevékenyebbek a vadász-egylet és a barlangkutató klub tagjai, akik más régiókból és országokból is hoznak vendégeket Pelsőcardóra (Magyarország, Csehország).