Košická Kalvária

A kassai Kálvária a múltban Kelet-Szlovákia egyik legnagyobb zarándokközpontja volt. Olyan ritka típusú zarándokhelyek közé tartozik, amelyek nem jelenések vagy csodás gyógyulások következtében jöttek létre, hanem tudatosan, zarándoklatok szervezésére alapították. A kezdeményezés 1736-ban a kassai jezsuitáktól indult. A templomot ezt követően kezdték építeni, és 1758-ban Nikodém Lukáš Litzský tervei alapján fejezték be.

A templom a kálváriaegyüttes építészeti központja, és két egymás fölötti térből áll – alsó és felső templomból. A felső részhez a Szentlépcső vezet, középen ereklyékkel, a római Sancta Scala mintájára kialakítva. A templom a Fájdalmas Szűzanya tiszteletére lett felszentelve, akinek szobra a fő, 1748-ban készült barokk baldachinos oltáron található.

A templomhoz keresztút vezet, amelyet stációk kápolnái szegélyeznek. Ezek különlegessége, hogy egyben kassai családok kriptái is. Rokokó stílusban épültek, és gazdag belső díszítésük életnagyságú, többszínű szoborcsoportokat tartalmaz, például Ecce Homo, Krisztus az Olajfák hegyén, Megostorozás és Töviskoronázás jeleneteit.

A zarándoklatokat hagyományosan májusban és szeptemberben tartották, és nagy tömegeket vonzottak Abauj, Sáros, Szepes és Zemplén vármegyékből. Számos faluból érkeztek gyalogos zarándokcsoportok. A kassai polgárok is a Szent Erzsébet-dóm előtt gyülekeztek, mielőtt közösen a Kálváriára indultak.

Különleges ájtatosság volt a passiómeditáció, amely a Szentlépcsőn térdelve végzett felmenetellel zárult a felső templomhoz, a Mária megkoronázása oltárához. Korábban egy gyógyhatású forrás is található volt itt, a „Petrova studňa”. Generációk óta gondoskodtak a helyi lakosok a kápolnákról és a templomról, hozzájárulva azok megőrzéséhez és művészi gazdagításához.

Ma az egész komplexumot modern beépítés és idős hársfák veszik körül.