Smolník - Pamätník poslednej vyťaženej rudy

Üdvözöljük Smolníkban, egykor kivételes királyi városban. Rangját a föld alatti kincseknek köszönhette, bányászati korszaka több mint hét évszázadon át tartott. A város egykori dicsősége a föld alatti erőforrások kimerülésével véget ért, és a királyok és császárok által is kiemelten támogatott város ezzel történelmének nagy fejezetét zárta le. Ezt szimbolizálja az utolsó kitermelt ércmennyiség is.

A szinte elfeledett bányásztelepülés Smolník a Szepesség déli részén, a Szepes–Gömöri Érchegység központi völgyében található.

Nehéz elhinni, hogy 1780-ban több mint 10 000 lakosa volt – összehasonlításként Pozsonyban akkor kb. 29 000 ember élt. A helyi bányavállalat a Magyar Királyság egyik legjövedelmezőbb üzeme volt.

A környéken ezüst- és rézércet bányásztak. A 13–14. században főként nagy ezüsttartalmú rézércet dolgoztak fel. 1528-ban kb. 200 kg ezüstöt és 70 tonna rezet termeltek.

A 14. században Smolník a Bányakamara székhelye lett. A gazdag bányászat alapját pirit–rézérc lelőhelyek adták, arany- és ezüsttartalommal. Később a kitermelés főként piritre váltott. A smolníki lelőhely az egyetlen Szlovákiában, ahol a bányavizet közel 735 évig használták cementréz előállítására.

A 18. század végén Smolník Szepes legnagyobb városa volt, és még Selmecbányával is versenyzett. 1698-tól itt működött a Főbányahivatal, 1700-tól pedig a Főbányabíróság. A bányászat 1989-ben ért véget.

Az utolsó kitermelt érc egy bányakocsiban látható – emléktábla nélkül, helyette a bányakocsi és a sziklába fúrt légkalapács jelképezi a múltat.

Smolníkban sok látnivaló van még. Érdemes megnézni a Mária Terézia-tárót, amely ma is járható föld alatti bányajárat. A Tereziai-akna 1986 méter hosszú.

A településen található az Úhorná-víztározó is, amely inkább romantikus hegyi tónak tűnik. A főtér legjelentősebb épülete a volt bányafelügyelőség, később dohánygyár. Fontos műemlék az 1787-es evangélikus templom, valamint a Havas Boldogasszony-kápolna gyógyforrással a Hekerová-hegy alatt.